Egy kivételes önsegítő könyvet szeretnék ajánlani, ami jól érthető módon mutatja be a gyermekkorban átélt érzelmi hiányok okait és azok kihatását. Olyannyira olvasmányos, hogy könnyen önmagára ismerhet benne mindenki. Sok eset bemutatás, jó pár önkitöltős kérdőív segíti elő, hogy beazonosítsuk szüleink éretlenségéből fakadóan, érzékenységük hiánya miatt kialakult deficitjeinket és azokra megoldásokat is találjunk. 
 
Az érzelmi érettséget alaposan körüljárva könnyen megérthetjük, hogy mire van szükség ahhoz, hogy nagybetűs Felnőttként tudjunk viselkedni a gyermekünk mellett, s mi kell ahhoz, hogy ez ne valósuljon meg. A könyv szerint az érzelmileg éretlen szülőknek négy altípusa van – érzelmes, céltudatos, passzív, elutasító – gyermekükhöz való viszonyulásuk alapján.  Mind a ahhoz járul hozzá, hogy a gyermekben az érzelmi elmagányosodás alakuljon ki. A gyerekek válaszként kialakítanak megküzdési módokat, felvesznek szerep-éneket. A könyv a velük való munkához is ad gyakorlati útmutatót. Konkrét javaslatokat tesz arra, hogyan fejlesszük személyiségünket, szabjunk határokat, hogyan alakítsuk a szülőkkel való kapcsolatot.
 
​A hiányosságok okait a szülők számlájára írja, de egyúttal fel is menti őket saját hozott terheik miatt. A könyv szemléletmódja ezáltal megkönnyíti az önreflexiót, az olvasó saját magát is azonosíthatja az érzelmileg éretlen működésmódokban. 
 
Engem a könyv első fele ragadott meg igazán. Ahogyan az apró, hétköznapi élethelyzeteken keresztül bemutatja az érzelmi hiányokat, fokozatosan áll össze, hogy mennyire megterhelőek ezek a gyermek számára. Egyenként a legtöbb nem okoz nagy traumát, viszont összességében a figyelmetlenségek, következetlenségek, érzelmi bizonytalanságok nagy hatással vannak a fejlődő személyiségre.
 
Írta: Sinkó Dóra

A pszichodinamikusan orientált terápiák célkitűzései mindig egyediek – függ a problémától és a terapeuta beállítottságától, ezáltal sokféleképpen fogalmazódnak meg. Ebben az összefoglalásban néhány jellemző terápiás fókusz kerül kiemelésre. 

• Önismeret

Az önismeret az alapja mindennek. Sokat hangoztatott tény, már-már közhely. De mit is jelent valójában? Röviden annyit takar, hogy meglátni magunkban azt, akik valójában vagyunk, és nem azt akik, lenni szeretnénk, vagy amit mások valójában vagy vélten elvárnak tőlünk. Nem könnyű feladat szembesülni a jó tulajdonságainkon túl a hiányosságainkkal és negatív sajátosságainkkal. Tudatosítani, hogy ezek is hozzánk tartoznak, belátni és elfogadni azokat. A neves pszichoanalitikus, Winnicott (1962/1976) által hamis-szelfnek nevezett kép helyett képessé kell válni a valós-szelfet önmagunkban integrálni.    

• Emberi kapcsolataink minőségének javulása

Azáltal tud megvalósulni, hogy jobban rálátunk a belső kapcsolódási mintáinkra. A legtöbb ember élete során időnként rácsodálkozik, hogy vajon miért kerül ugyanolyan helyzetbe az emberi kapcsolataiban, mint korábban (Pl. párkapcsolat, munkahelyi szituáció, stb.). Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést, hogy mi az, ami a kapcsolatról szól és mi az, ami a mi korábbi tapasztalataink miatt jelenik meg az aktuális helyzetben. Mi a saját dolgunk és mi szól a másikról. A terápiás folyamat során a kliens megtanulja integrálni a személyiségének azon részeit, amelyeket a másikra vetít, képessé válik elkülöníteni a saját életéből hozott sajátosságokat a kapcsolat és a másik dolgaitól.

• Jelentésadás

A terápiás folyamat során a terapeutával közösen adnak jelentéseket a kliens megéléseinek, tapasztalatainak. Egyetlen helyes értelmezés helyett több lehetséges jelentés megalkotása zajlik. Az ember képessé válik felismerni a jelentését olyan dolgoknak is, ami korábban nehezen megragadható volt. Ez az egyik formája a tudattalan tartalmak tudatossá tételének.  

• Belső konfliktusok feloldása

A tudattalan belső konfliktusokra való hatékonyabb, adaptívabb kompromisszum megtalálása. Az én-pszichológusok szerint a tünetek a konfliktusok nem megfelelő megoldásaiból fakadnak. A tünetek eredetének megtalálásával, feltárásával azok feloldódása érhető el.

• Fontos személyek érettebb megválasztása és „használata”

A létezés nélkülözhetetlen feltétele a környezetünk, a minket körülvevő fontos személyek visszajelző, támogató jelenléte. Felnőtt korban is elengedhetetlen, hogy mások tükröző, megerősítő, hitelesítő funkciót töltsenek be az életünkben. Kohut (1984) szerint a terápia célja, hogy a kliens ezeket a személyeket megfelelőbben válassza meg és érettebb viszonyban legyen velük. Azaz képessé váljon kiegyensúlyozottabb, támogató emberi kapcsolatok kialakítására és fenntartására.    

• (Ön)reflexió javulása

A saját belső világ, a valóság és a másik fejében élő kép különbségeire való rálátás. A kliens egyre jobban tudja felismerni, hogy a viselkedése nem a véletlen műve, hanem belső érzésekből, hiedelmekből, motivációkból ered. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a fantáziavilág realizálódása zajlik.


Glen O. Gabbard, M. D.:
A hosszú pszichodinamikus
pszichoterápia tankönyve alapján írta Sinkó Dóra

A mentális zavarok kialakulása és kezelése szempontjából a család jellemzői, valamint a családban előforduló lelki betegségek története kulcsfontosságú. A betegség kialakulásában, a tünetek felerősödésében, a visszaesés megelőzésében, a javulásban szerepet játszó tényezők közül a családi tényezők szerepe különösen jól ismert a szkizofrénia, a bipoláris hangulatzavar és az öngyilkosság esetében.

Szkizofrénia: kettősség a szülő-gyerek kommunikációban
A szkizofrénia kialakulásában, megjelenésében több tényező játszik szerepet. Az örökletes (hajlamosító) tényezők, a környezeti stressz (stressz-diatézis modell), az idegfejlődés zavara (traumatikus idegfejlődési modell) mellett, úgy tűnik, a család szerkezetének, működésének is fontos szerepe van.

A család szerepét vizsgáló elméletek szerint - főként férfi betegek esetében - a szkizofrének családjában jellemző a túl óvó (overprotektív), domináló, manipuláló anya. A szülő-gyermek viszonyban egy sajátos paradoxon jöhet létre, amit Bateson és munkatársai az 1950-es évek közepén kettős kötés (double-blind) kommunikációs mintázatként írtak le. Ez azt jelenti, hogy a családon belüli kommunikációt egy olyan stílus jellemzi, amelyben a szóbeli és metakommunikációs közlések tartalma nem összeegyeztethetők egymással. A két szint - vagyis, amit pl. a szülő szavakban üzen, és amit nonverbálisan sugall - egymásnak akár szöges ellentéte is lehet. A jellemzően és tartósan így kommunikáló anyát (szülőt) a szkizofrénia kialakulása szempontjából olyannyira meghatározónak gondolják, hogy el is nevezték szkizofrenogén anyának.


A hozzátartozók és a páciens felvilágosítása segít
A szkizofrénia terápiájának egyik bizonyítottan hatékony eleme a pszichoedukáció, vagyis, amikor a pácienst és családját a betegség természetével, a kezeléssel, a visszaesésre figyelmeztető jelekkel stb. kapcsolatban rendszeresen felvilágosítják, edukálják. Megfelelően kivitelezve a pszichoedukáció segít a szkizofrén páciens kezeléssel történő együttműködének javításában, csökkenti a visszaesés esélyét és mértékét, javítja a stresszel való megküzdést.    


A család szerepe a kezelésben bipoláris hangulatzavar eseténA bipoláris, más néven mániás-depressziós zavar, egy olyan betegséget, amely a lelki és testi működések szabályozását érinti, és a hangulat, a pszichés és testi energiák, a gondolkodási folyamatok és a társas alkalmazkodás kóros hullámzásában nyilvánul meg (a tünetekről, a kezelésről itt olvashat bővebben, itt pedig Prof. Dr. Rihmer Zoltán bipoláris betegségről írt betegtájékoztatóját találja).
A bipoláris betegség kifejezetten családi halmozódást mutat: szülők, testvérek, gyerekek között a megbetegedés kockázata 3-4szeres.
Az esetek többségében a gyógyszeres terápia mellett szükség van speciáliasn erre a betegségre kidolgozott nem gyógyszeres kezelésre is.
A gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiák együttes alkalmazása lényegesen jobb eredményt hoz, mint egyik vagy másik alkalmazása önmagában.
A bizonyítottan hatékony kezelések közül kiemelkedően fontos a család, házastárs tájékoztatása, bevonása a terápiába. A család szempontjából is, hiszen a bipoláris betegséggel élő családtag tünetei fájdalmat, haragot, bűntudatot, szomorúságot, szégyent, félelmet, tehetetlenségérzést válthatnak ki a hozzátartozókból. A betegség elfogadása a család számára is nehéz és hosszú folyamat. Ebben segíthet a család felvilágosítása a betegség tüneteivel, lefolyásával kapcsolatban. A bipoláris betegség krónikus, hosszú lefolyású, és a család (valamint a munkatársak, barátok) sokat tehet a páciens állapotáért, a javulásért. Az ő szerepük az, hogy pl.

• segítsék az előírások (gyógyszerszedés, kontroll vizsgálatok) betartását,
• a tünetek felerősödésekor ne engedjék a betegnek fontos döntések meghozatalát,
• bátorsítsák a beteget, hogy ossza meg gondolatait, panaszait, és
• vegyék komolyan a halállal kapcsolatos gondolatokat, öngyilkosságra való utalásokat.

Öngyilkossági rizikó a családbanEgy szeretett személy halálát lelki fájdalom, a gyász természetes folyamata követi. Azonban, ha egy családtag, közeli barát öngyilkosságban hal meg, akkor a gyászt szégyen, bűnösség érzés, düh, harag is felerősítik.
Minden öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet 6-8 közeli hozzátartozót, barátot érint, akinek ezzel a teherrel kell tovább élniük. Az öngyilkosság kockázata sokkal nagyobb azoknál, akinek a családtagja, közeli barátja öngyilkosságban halt meg.
Az öngyilkossági gondolatok megjelenése is sokkal gyakoribb azok körében, akiknek szerettük, barátjuk halt meg öngyilkosságban - főként, ha ez a közelmúltban történt. Számukra az öngyilkosság sokkal élőbb, közelibb jelenség, mint másoknak. Számukra az öngyilkosság egy valósabb problémamegoldási lehetőségnek, egy kiútnak tűnhet. Az öngyilkosság mint viselkedési példa, lehetséges problémamegoldási stratégia adódhat tovább, de nem örökletes. Nincs olyan, hogy “öngyilkos gén”.

A család támogatása
Egy szeretett személy öngyilkosságát követően a családi dinamika hirtelen megváltozhat, a szokásos társas támogatási források lefagyhatnak, a szégyen, bűnösség érzés, önhibáztatás pedig még inkább megnehezíthetik a segítség kérését és elfogadást.

A legszorosabb társas körnek - szülők, családtagok, barátok - van a legnagyobb hatása a személy mentális egészségére. Az öngyilkosságban elhunytat gyászolók - angolul gyakran nevezik őket “túlélőknek” is - társas támogatásának, önsegítő csoportoknak nagy szerepe van a hozzátartozóknál, barátoknál jelentkező öngyilkossági veszély mérséklésében. A támogatásnak azonnali hatásai is vannak: csökkenti a szorongást, szégyent, mérsékli a depresszió kialakulásának veszélyét. Mindez kiemelten igaz a serdülőkre és az idősekre nézve.

A kölcsönös támogatás segít a felépülésbenA fentieken túl a család szerepe azért kiemelkedő, mert súlyos mentális zavarban szenvedők esetében a társas támogatás mértéke jelentősen kisebb és a támogatás forrássa inkább rokonokra, családtagokra korlátozódik. Nem annyira a családi kapcsolatfelvételek mennyisége, hanem a minősége az, ami fontos szerepet játszik a mentális zavarral élők állapotának javulásában. Sőt, a kapcsolatok kölcsönössége számít igazán: ha a személy azt tapasztalja, hogy az ő rá fordított figyelemből, támogatásból vissza is tud adni a másiknak, az növeli a kapcsolat egyenlősségének érzését, ami pedig, javítva az önértékelést, az énhatékonyság érzését, az önbizalmat, segíti a felépülést.

__________________________________________
Lelki krízisben van? Öngyilkosságon gondolkodik? Mielőtt kárt tenne magában, kérjen segítséget és olvassa el ezt!
Hívja a 116-123-as Lelki elsősegély telefonszámot! 
____________________________________________
(Bérdi Márk, Alapítvány az Öngyilkosság Ellen, Péterfy Sándor Utcai Kórház Pszichiátriai és Krízisintervenciós Osztály)

Az öngyilkossággal kapcsolatban van egy tévhit:

"Nem szabad rákérdezni konkrétan az öngyilkossági szándékra, mert félő, hogy ez csak 'olaj a tűzre' és az illetőnek ötletet adunk ezzel".

Szóval, ez egy mítosz.
De természetesnek mondható az, hogy ha barátjánál, családtagjánál észreveszi az öngyilkossági szándék jeleit, vagy rossz megérzése van ezzel kapcsolatban, akkor felmerül a kérdés: ilyenkor jó ötlet-e bármit is mondani? Mi van, ha tévedek? Mi van, ha megharagszik rám?

Érthető, hogy tartunk vagy félünk az ilyen helyzetektől. Hosszú lelki története lehet két ember viszonyában az öngyilkosság témájának, és az azt övező lelki fájdalmaknak. Sok időn át ott lappanghat valakiben a sejtés, (meg)érzés, hogy a másik öngyilkosságot fontolgat, de sosem mert rákérdezni. Vagy talán éppen nagyon is sokszor hangzott már el egy öngyilkossági kijelentés, aminek hallatán dühöt, indulatot, félelmet érzett. 

De ha valaki öngyilkosságról beszél vagy bármilyen veszélyeztető, figyelmeztető jeleket küld a környezet felé, akkor azonnali segítségre van szüksége. Minél előbb, annál jobb.
Amellett, hogy
aki öngyilkossági veszélyben van, annak szakember (pszichiáter, háziorvos, klinikai szakpszichológus) segítségére van szüksége,
a környezetnek (barátoknak, kollégáknak, családtagoknak) is fontos szerepe lehet egy öngyilkossági krízis felismerésében. Annál is inkább, mivel - legtöbb esetben - a közvetlen környezet veheti észre leghamarabb az öngyilkossági veszély figyelmeztető jeleit, így ők azok, akik ezekre a jelekre a leghamarabb reagálhatnak.
Korábbi bejegyzésekben az öngyilkossági veszély figyelmeztető jeleiről és a veszély mértékének megbecsléséről írtam. Persze nehéz konkrét tanácsot adni, de az alábbiakban a HelpGuide.org és saját tapasztalataink alapján összegyűjtöttem néhány javaslatot arra vonatkozóan, hogy konkrétan milyen szavakkal kezdjünk egy beszélgetést valakivel, akiért aggódunk, illetve mi az, amit tegyünk és mi az, amit inkább kerüljünk. Vagyis egy cselekvési terv következik.

Hogyan beszéljünk az öngyilkosságról?
Öngyilkosságról beszélni egy baráttal vagy családtaggal bárki számára nagyon megterhelő lehet. Korábban már írtam arról, hogy az öngyilkosság jeleit észrevenni is nehéz lehet, pláne cselekedeni, segíteni. Felmerül a kérdés, hogy mivel segítünk ilyenkor?
Ha bizonytalan abban, hogy valakinek öngyilkossági gondolatai vannak-e, a legjobb, ha egyszerűen rákérdez.
Gyakran tartanak az emberek ezt megkérdezni, mert attól félnek, hogy ez fokozhatja az öngyilkosság veszélyét, ötletet adhat a másiknak, stb., de valójában ez nem így van. Odafordulás, törődés miatt senki sem lett még öngyilkos! Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személy számára az a lehetőség, hogy valakivel beszélhet nyomasztó érzéseiről megkönnyebbülést jelenthet számára, enyhülhet magányosság érzése, "kiadhat" magából sok rossz érzést.
Ugyanakkor fontos: legyünk segítőkészek, empatikusak, de az öngyilkossági veszélyben lévő személynek

szakember (pszichiáter, háziorvos, klinikai szakpszichológus) segítségére van szüksége.


Hogyan kezdje el a beszélgetést?
Például ilyen kérdésekkel:
“Aggódok érted mostanában...”
“Az elmúlt időben észrevettem néhány változást rajtad és aggódom, vajon jól vagy-e?”
“Érdekelne, hogy vagy, mert mostanság nem vagy olyan, mint régebben.”
És hogyan tovább? Mit kérdezzünk? Könnyű lenne azt mondani, hogy "csak természetesen, érdeklődően". Pontosan miket is lehet ilyenkor kérdezni? Például ezeket:
“Mióta érzed így magadat?”
“Történt valami, ami miatt így érzed magad?”
“Hogyan tudnálak a legjobban támogatni ebben a helyzetben?”
“Gondoltál már arra, hogy segítséget kérj?”
És ha már elindult a beszélgetés, mit mondhatunk/mondjunk, ami segít(het)? Érezhetjük úgy ilyenkor, hogy vékony jégen lépkedünk, hogy bármit, amit mondunk, könnyen nagyobb bajt idézhet elő. Folytathatjuk így a beszélgetést:
“Nem vagy egyedül, itt vagyok melletted.”
“Lehet, hogy most nehéz elhinned, de az, ahogyan most érzel, meg fog változni.”
“Lehetséges, hogy nem értem meg, pontosan hogyan érzel, de törődöm veled és segíteni szeretnék neked.”
“Amikor feladnád, mondd azt magadnak, hogy még egy napig, óráig, percig tartani fogod magad -azt, amire úgy véled, képes vagy.”

Van néhány általánosan megfogalmazható szabály, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, amikor egy öngyilkosságot fontolgató személlyel beszélünk. Néhány ezek közül:


Tegye ezeket:
Legyen önmaga. Tegye nyilvánvalóvá számára, hogy törődik vele, hogy nincs egyedül. A megfelelő szavak sokszor nem fontosak. Ha aggódik, a hangján és a viselkedésén úgyis meglátszik.
Figyeljen. Hagyja, hogy megossza elkeseredését és haragját. Nem számít, mennyire látszik negatívnak a beszélgetés, maga a tény, hogy beszélgettek egy pozitív jel.
Legyen együttérző, ítéletmentes, türelmes, nyugodt, elfogadó. A barátja vagy családtagja jól teszi, hogy beszél az érzéseiről.
Adjon reményt. Biztosítsa arról, hogy a segítség elérhető és az öngyilkossági gondolatai átmenetiek. Adja tudtára, hogy az élete fontos az Ön számára.
Ha a személy olyanokat mond, mint például: “Annyira depressziós vagyok, hogy nem bírom folytatni”, akkor kérdezze meg, hogy “Az öngyilkosságot fontolgatod?”. Nem ültet a fejébe ötleteket ezzel, csak kifejezi, hogy aggódik, hogy komolyan veszi őt és megoszthatja a fájdalmát Önnel.

Ezeket ne tegye:
Ne vitázzon vele! Kerüje az olyan mondatokat, mint például:” Annyi minden van, amiért élned kell“, “Az öngyilkosságod fájni fog a családodnak” vagy “Nézd a derűsebb oldalt”.
Ne essen kétségbe, ne döbbenjen meg. Ne tartson “kiselőadást” az élet értelméről, ne mondja azt, hogy az öngyilkosság rossz.
Ne ígérjen titoktartást. Utasítsa vissza, hogy titokban tartja az elhangzottakat. A barátja, családtagja élete veszélyben lehet és elképzelhető, hogy szükség lesz bevonni szakembert a probléma megoldásába annak érdekében, hogy megelőzzék az öngyilkosságot. Ha megígéri, hogy nem szól senkinek, akkor lehet, hogy meg kell szegnie majd ezt az ígéretét.
Ne adjon ötleteket a másik problémájának megoldására, ne adjon tanácsokat, ne akarja, hogy a másik megmagyarázza, miért akar öngyilkos lenni. Nem arról van szó, hogy milyen nagy a baj, amiben a másik van, hanem arról, mit jelent ez a probléma a számára és mennyire rosszul érzi magát tőle.
Ne hibáztassa magát. Nem “hozhat” rendbe senkit, nem gyógyíthatja meg valakinek a depresszióját. Barátja boldogsága vagy boldogtalansága nem az Ön felelőssége.

És hogyan tovább?
Bárkinek megterhelő lehet egy olyan személlyel beszélni, aki öngyilkosságot fontolgat. Ez természetes. Ne vállalja egyedül ezt a terhet! Ha az öngyilkossági kísérlet valós, közvetlen veszélyt jelent (erről itt írtam korábban), akkor hívjon egy lelkis elsősegély vonalat (pl. 116-123), hívja a 112-t vagy kísérje el a veszélyben lévő személyt a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára. Távolítson el minden veszélyes tárgyat, fegyvert, gyógyszereket, késeket, stb. a személy közeléből. Semmilyen körülmények között ne hagyja őt egyedül. És még egyszer: vonjon be mást is a helyzetbe, ne vállalja egyedül ezt a terhet.

____________________________________________________
Ha öngyilkosságot fontolgat, adjon magának 24 órát, ami alatt nem tesz kárt magában. Kérjen segítséget! Hívja a 116-123-at (0-24, előtag nélkül, ingyenesen hívható). 


(A cikk szerzője Bérdi Márk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis Intervenciós és Pszichiátriai Osztály pszichológusa)

A depresszió az egyik leggyakrabban diagnosztizált betegség az egészségügyi alapellátásban. Nem csak a hangulat, hanem a gondolkodás, érzelmek, a magatartás zavarával, valamint testi betegségekkel is együttjár. Szövődményei (pl. túlzott alkohol- és drogfogyasztás, öngyilkosság, asztma, cukorbetegség, szív-érrendszeri betegségek) pedig súlyosak lehetnek.
A felnőtt lakosság 15%-a esik át élete során súlyos (major) depresszión.
A testi betegségekhez (pl. stroke, infarktus, cukorbetegség) társuló depresszió pedig rontja a prognózist. A major depresszió a rokkantosításhoz (leszázalékoláshoz) vezető leggyakoribb ok.

A depresszió azonban kezelhető
A szakszerű diagnózis elengedhetetlen a megfelelő terápia kiválasztásához. A tünetek (lásd az alábbi ábrát) felismerése, azonosítása, és a tüneteknek a betegség kritériumai szerinti értékelése szakember (háziorvos, pszichiáter) feladata.


A kezelés három módja
A kezelést illetően azt lehet mondani, hogy kettő, vagy inkább három fő módja van: orvosi, pszichológiai és szociális. A kezelés gyakran - és ideális esetben - ezen kezelési módok kombinációjából áll.
Az alapellátásban a depressziót rendszerint hangulatjavítóval (antidepresszáns) kezelik, amely mellé megfelelő pszichológiai segítséget is javasolnak. A gyakorlatban ez például úgy nézhet ki, hogy  valaki jelentkezik a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban - mert mondjuk háziorvosa vagy saját maga észleli a depresszió tüneteit -, ahol vizsgálatot követően, szükség esetén a szakorvos gyógyszert állít be. De a gyógyszerbeállítás történhet - és antidepresszánsok esetében ez indokolt is - kórházi keretek között is.
A pszichológiai kezelés többféle lehet. Alapvetően a különböző pszichoterápiák, vagy "beszélgető terápiák", tartoznak ide. Enyhébb depresszió esetében elegendő lehet csak pszichoterápiás segítség is, súlyosabb esetekben gyógyszeres kezeléssel kiegészítve kell alkalmazni.
Az orvosi és pszichológiai mellett a szociális kezeléshez olyan dolgok tartoznak, mint társas tevékenységek, rendszeres testmozgás (ennek megelőző szerepéről egy korábbi posztban már írtunk), a betegségről való tájékoztatás (pszichoedukáció), relaxációs módszerek megtanulása, stb. Ezek mind segítenek a reménytelenségérzés csökkentésében és a depressziós beteg kompetenciaérzésének növelésében - mindez pedig fontos a gyógyszeres és pszichológiai (pszichoterápiás) kezelés kívánt hatásainak elérésében.


Egy internet-alapú önsegítő program
Az önsegítés, a betegségről való tájékozódás tehát részei lehetnek a depresszió (és egyébként más lelki zavarok) kezelésnek, illetve egy komplex terápiás tervben megvan a helyük.
A 2014. júliusától működő iFightDepression elnevezésű online program a depresszió enyhe vagy középsúlyos formáinak kezelésében alkalmazható, olyan esetekben, amikor a betegség nem társul egyéb pszichés zavarral (pl. alkoholbetegség).
"A program az Európai Szövetség a Depresszió Ellen (European Alliance Against Depression (EAAD) konzorcium márkája és kezdeményezése, melyet a Preventing Depression and Improving Awareness through Networking in the EU (PREDI-NU) konzorcium fejlesztett ki és valósított meg, a European Agency for Health and Consumers (EAHC) támogatásával." (ifightdepression.com/hu)
A program ingyenes (mind a páciens és a szakember számára) és jelenleg magyar, német, angol, portugál, észt, bolgár, francia és spanyol nyelveken érhető el.

A használatához, a páciens motivációján kívül,

pszichiáter, pszichológus vagy mentálhigiénés szakember támogatása szükséges,

ami azt jelenti, hogy egy ilyen szakember igényelhet a páciens számára hozzáférést az online felülethez.

Otthon, mindenki a saját tempójában
Az online iFightDepression program hét modulból áll, amelyeken a páciens a saját tempójában, a számára legmegfelelőbb helyen és időben haladhat végig.
​
Egy modul 30-45 percet vesz igénybe, de ez az idő tetszés szerint meg is szakítható, és a modul folytatható később.
A modulok többek között

• depresszióra vonatkozó tájékoztató anyagokat,
• alváshigiénével kapcsolatos információkat,
• az aktuális (napi) hangulatot mérő teszteket,
• a negatív gondolatok azonosítását és átfogalmazását segítő gyakorlatokat, naplókat tartalmaznak.

A páciens mindezt anonim módon használhatja, a szakembernek nincs hozzáférése a személyes adatokhoz.

Hogyan próbálhatja ki ezt a programot?
Ha a depresszió tüneteit, jeleit érzi magán, akkor vegye fel a kapcsolatot háziorvosával, egy pszichiáterrel vagy pszichológussal, és beszéljék meg, hogy milyen lehetséges kezelési módok jöhetnek számításba az Ön esetében. Nálunk jelezheti, ha szeretné kipróbálni ezt a programot, mint a depresszió kezelésének kiegészítése.
Depressziósnak, lehangoltnak érzi magát? Az iFightDepression honlapon akár most rögtön kitölthet egy kilenc kérdésből álló hangulatmérő kérdőívet, ami visszajelzést is ad arról, hogy fennállnak-e Önnél a depresszió fő jelei, tünetei.
A honlapon további sok, a depresszióval kapcsolatos olvasnivalót talál. Külön rész foglalkozik a fiatalkorban előforduló depresszióval, valamint abban is kaphat segítséget, hogy mit tehet akkor, ha barátja, családtagja miatt aggódik.
​
Az iFightDepression program nem azonnali lelki segítség, hanem egy gyógyulást támogató, önsegítő eszköz. De ha aktuálisan lelki krízisben van, úgy érzi, hogy azonnali segítségre van szüksége, öngyilkossági gondolatai vannak, akkor hívja a Lelki Elsősegélyt (116-123). Itt pedig további sürgős esetben hívható segélyszámokat talál, illetve azon helyek listáját, ahova segítségért fordulhat.


(Bérdi Márk, a Péterfy Sándor U. Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztály pszichológusa