|
Jobbágy Krisztina, Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeutaRendelési hely: Budapest XIII. Radnóti Miklós utca 26. és online
Rendelési idő: Előre egyeztetett időpontban |
2000-ben végeztem a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia szakán, ahol okleveles pszichológusi végzettséget szereztem.
Ezt követően (2000 – 2005) a Gálffi Béla Pszichiátriai és Rehabilitációs Szakkórház pszichiátriai - addiktológiai osztályán helyezkedtem el, ahol 5 éven keresztül lehetőségem nyílt megismerni egy nagy forgalmú pszichiátriai osztály működését, találkozni s mélyebben megérteni azoknak a pácienseknek a problémáit, szenvedését, akiknek a betegségéről korábban csak a tankönyvek lapjaiból értesültem. Klinikai szupervízió alatt, munkám nagy részét a pszichodiagnosztikai feladatok alkották (Rorschach- teszt, Szondi – teszt, klinikai kérdőívek felvétele és kiértékelése), s teamben dolgozva pszichiáterekkel, pszichológus kollégákkal, művészetterapeutákkal s szocioterapeutákkal, lehetőségem nyílt különböző csoportok vezetésére, egyéni esetvezetésekre is. A klinikai légkör a tanulmányaim elmélyítésére inspirált, ezért 2001-től elkezdtem a Semmelweis Egyetemen a felnőtt klinikai és mentálhigiénés szakképzést. Klinikai szakpszichológusi végzettségemet 2005-ben szereztem.
A kórházi osztály átalakulását követően munkahelyet váltottam, s a családsegítők s a gyermekvédelem területén helyezkedtem el. 2005- 2007-ig a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgoztam, családokkal, gyerekekkel, nevelőszülőkkel. A Máltaiak által működtetett nevelőszülő-hálózat munkáját is segítve, a gyerekek vizsgálatán kívül, a nevelőszülők oktatása s a szülő konzultációk is a munkaköröm részét képezték.
A teljességre való törekvés, mindig meghatározta beállítódásomat, emiatt nagyon fontosnak tartottam a kezdetektől, hogy ne csak a terapeuta oldaláról éljem át a lelki segítségnyújtást, hanem befogadói oldalról is. Az önismereti munkára ezért kiemelt figyelmet fordítottam. Már az egyetem alatt úgy éreztem, hogy a módszer lényegét megérteni a gyakorlatban lehet leginkább, ezért 1998-tól másfél éven keresztül Dr. Ajkay Kláránál vettem részt Pszichoanalitikusan Orientált Terápiában. Több módszer irányába is nyitottam, több éves saját élményt szereztem a Pszichodráma csoportos (Dr. Fedor Béla) s a Jungi Analitikus egyéni terápiás módszerből is (Dr. Szombati Ágnes). Mindkét módszer elméletét elsajátítottam, pszichodrámából asszisztensi végzettséget szereztem (Dr. Fedor Béla, Dr. Erdélyi Ildikó). A választott módszerek a problémák mélyebb okainak a feltárását célul kitűző, mélylélektani irányzatokhoz tartoznak, s közös volt bennük számomra a szimbólumok szerepének jelentősége is. A komplexitást keresve a lelki-mentális működésekben, 2005-ben elvégeztem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület akkreditált módszerspecifikus alapképzését is (Dr. Daubner Béla), mely szintén tágította látókörömet (NLP, KIP, Ego-State terápia alapjait sajátítottam el.) Kiváló kiképzőimtől rengeteget tanultam, s mindig próbáltam a különböző módszerek közötti párhuzamokat, átfedéseket felfedezni, a különbözőségeket összhangba hozni egymással, a tudást integrálni.
2007-től az Anyaság gyönyörű tapasztalati iskolájába kezdtem járni. Megadatott számomra, hogy gyermekeknek adhattam életet (2007: Laura, 2009: Kata, 2010: Fruzsina). Lányaim születése mellett szakmai tevékenységem felfüggesztettem, de bizton állíthatom, hogy ezek az évek legalább olyan értékes tudás birtokosává tettek, mint az elméleti iskolák. 2012-től csökkentett óraszámban kezdtem el ismét dolgozni a MeSeKő Mentálhigiénés Segítő Alapítványnál klinikai szakpszichológusként, gyerekekkel, szülőkkel, egyéni gyerek és felnőtt terápiákat, szülő konzultációkat tartva. Ezekben az években megtapasztalhattam, hogy egyéni tapasztalataim milyen mértékben segítették a munkámat. A hozzám fordulókat megérteni, problémáikkal mélyen empatizálni, egyre erőteljesebben szemléletem alapköveként jelent meg. 2015-ben szívbeteg kisfiam született (Ármin), aki miatt ismét az Élet Iskolájában tanulhattam meg, talán az egyik legfontosabb leckét, a fizikai betegség, a múlandóság s a halál mibenlétét, szerepét s jelentőségét az életünkben. 1 év kórházi kezelést követően sajnos 2016-ban elveszítettük őt, számomra azonban Ő, a Szeretet örökkévalóságának tanúja maradt. E veszteséget követően a gyász került életem s szakmai érdeklődésem középpontjába, s biztos voltam abban, hogy saját tapasztalatom, majd szintén gazdagítani fogja azon emberek körét, akiknek hitelesen merem ajánlani pszichés támogatásomat. Két éven keresztül csak autodidakta módon sajátítottam el a gyászmunkával kapcsolatos ismereteket, ez idő alatt nem dolgoztam, nem tanultam hivatalos keretek között.
Ezt követően (2000 – 2005) a Gálffi Béla Pszichiátriai és Rehabilitációs Szakkórház pszichiátriai - addiktológiai osztályán helyezkedtem el, ahol 5 éven keresztül lehetőségem nyílt megismerni egy nagy forgalmú pszichiátriai osztály működését, találkozni s mélyebben megérteni azoknak a pácienseknek a problémáit, szenvedését, akiknek a betegségéről korábban csak a tankönyvek lapjaiból értesültem. Klinikai szupervízió alatt, munkám nagy részét a pszichodiagnosztikai feladatok alkották (Rorschach- teszt, Szondi – teszt, klinikai kérdőívek felvétele és kiértékelése), s teamben dolgozva pszichiáterekkel, pszichológus kollégákkal, művészetterapeutákkal s szocioterapeutákkal, lehetőségem nyílt különböző csoportok vezetésére, egyéni esetvezetésekre is. A klinikai légkör a tanulmányaim elmélyítésére inspirált, ezért 2001-től elkezdtem a Semmelweis Egyetemen a felnőtt klinikai és mentálhigiénés szakképzést. Klinikai szakpszichológusi végzettségemet 2005-ben szereztem.
A kórházi osztály átalakulását követően munkahelyet váltottam, s a családsegítők s a gyermekvédelem területén helyezkedtem el. 2005- 2007-ig a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgoztam, családokkal, gyerekekkel, nevelőszülőkkel. A Máltaiak által működtetett nevelőszülő-hálózat munkáját is segítve, a gyerekek vizsgálatán kívül, a nevelőszülők oktatása s a szülő konzultációk is a munkaköröm részét képezték.
A teljességre való törekvés, mindig meghatározta beállítódásomat, emiatt nagyon fontosnak tartottam a kezdetektől, hogy ne csak a terapeuta oldaláról éljem át a lelki segítségnyújtást, hanem befogadói oldalról is. Az önismereti munkára ezért kiemelt figyelmet fordítottam. Már az egyetem alatt úgy éreztem, hogy a módszer lényegét megérteni a gyakorlatban lehet leginkább, ezért 1998-tól másfél éven keresztül Dr. Ajkay Kláránál vettem részt Pszichoanalitikusan Orientált Terápiában. Több módszer irányába is nyitottam, több éves saját élményt szereztem a Pszichodráma csoportos (Dr. Fedor Béla) s a Jungi Analitikus egyéni terápiás módszerből is (Dr. Szombati Ágnes). Mindkét módszer elméletét elsajátítottam, pszichodrámából asszisztensi végzettséget szereztem (Dr. Fedor Béla, Dr. Erdélyi Ildikó). A választott módszerek a problémák mélyebb okainak a feltárását célul kitűző, mélylélektani irányzatokhoz tartoznak, s közös volt bennük számomra a szimbólumok szerepének jelentősége is. A komplexitást keresve a lelki-mentális működésekben, 2005-ben elvégeztem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület akkreditált módszerspecifikus alapképzését is (Dr. Daubner Béla), mely szintén tágította látókörömet (NLP, KIP, Ego-State terápia alapjait sajátítottam el.) Kiváló kiképzőimtől rengeteget tanultam, s mindig próbáltam a különböző módszerek közötti párhuzamokat, átfedéseket felfedezni, a különbözőségeket összhangba hozni egymással, a tudást integrálni.
2007-től az Anyaság gyönyörű tapasztalati iskolájába kezdtem járni. Megadatott számomra, hogy gyermekeknek adhattam életet (2007: Laura, 2009: Kata, 2010: Fruzsina). Lányaim születése mellett szakmai tevékenységem felfüggesztettem, de bizton állíthatom, hogy ezek az évek legalább olyan értékes tudás birtokosává tettek, mint az elméleti iskolák. 2012-től csökkentett óraszámban kezdtem el ismét dolgozni a MeSeKő Mentálhigiénés Segítő Alapítványnál klinikai szakpszichológusként, gyerekekkel, szülőkkel, egyéni gyerek és felnőtt terápiákat, szülő konzultációkat tartva. Ezekben az években megtapasztalhattam, hogy egyéni tapasztalataim milyen mértékben segítették a munkámat. A hozzám fordulókat megérteni, problémáikkal mélyen empatizálni, egyre erőteljesebben szemléletem alapköveként jelent meg. 2015-ben szívbeteg kisfiam született (Ármin), aki miatt ismét az Élet Iskolájában tanulhattam meg, talán az egyik legfontosabb leckét, a fizikai betegség, a múlandóság s a halál mibenlétét, szerepét s jelentőségét az életünkben. 1 év kórházi kezelést követően sajnos 2016-ban elveszítettük őt, számomra azonban Ő, a Szeretet örökkévalóságának tanúja maradt. E veszteséget követően a gyász került életem s szakmai érdeklődésem középpontjába, s biztos voltam abban, hogy saját tapasztalatom, majd szintén gazdagítani fogja azon emberek körét, akiknek hitelesen merem ajánlani pszichés támogatásomat. Két éven keresztül csak autodidakta módon sajátítottam el a gyászmunkával kapcsolatos ismereteket, ez idő alatt nem dolgoztam, nem tanultam hivatalos keretek között.
|
2018-tól éreztem úgy, hogy ismét kész vagyok segíteni, támogatni a hozzám fordulókat szakemberként. Ekkor magánpraxis keretein belül kezdtem el dolgozni (Ferenci Pszichoterápiás Műhely, majd Bem téri Pszichoterápiás Rendelő). Szakmai frissességem visszanyerése céljából, 2018-ban beíratkoztam a Semmelweis Egyetem Tündérhegyi Európai Pszichoterapeuta Képzésére, ahol fókuszált dinamikus pszichoterapeutaként szakviszgáztam.
A pszichológusi munka számomra hivatás. Szeretném hinni, hogy mindaz, amivel szakmai fejlődésemet igyekeztem elmélyíteni, a jelenlegi s jövendőbeli pácienseim érdekeit szolgálja, s ahogy önmagamat, Önöket is sikerrel tudom kísérni nehézségeik leküzdésében, személyes fejlődésükben, a különböző élethelyzetekben való elakadásaikban. |
|
